Párizs, Eiffel-torony... ami a szerkezet mögött van:

Lássuk a tényeket:

  -  építés: 1887 - 1889 (2 év, 2 hónap és 5 nap alatt).
          50 tervező és mérnök - 5300 tervrajz
          18038 egyedi öntöttvas szerkezeti elem
          121 építőmunkás a helyszínen

  -  fémszerkezet súlya: 7300 tonna
          "az összes fémszerkezet egybeöntve elférne egy 10x10x10m kockában"

  -  magassága antennával: 324 m

  -  festés: 7 évente 15 hónap alatt átfestve
          60 tonna festék 200,000m2, 25 festő kézi munkával

  -  maximális kilengés a nyugalmi állapotból:
          szél hatására: 13cm
          a napos és árnyékos oldal hőmérséklet különbségének következtében: 18cm

  -  évente átlagosan több mint 6 millió látogató.

 Az 1889-es világkiállítás előkészítésekor fogalmazódott meg egy 300 méter azaz 1000 lábot meghaladó magasságú torony építésének terve.

Emile Nouguier és Maurice Koechlin, az Eiffel vállalat vezető mérnökei 1984 júniusában előálltak egy nagyon magas torony ötletével. A tervek szerint négy különálló rácsos tartószerkezetként kialakított oszlop fut össze a csúcs felé, melyet szabályos magasságokban merevítő gerendák fognak össze. A vállalat ezidőtájt magas szintre fejlesztette a hidak támszerkezeteinek, pilonjainak építési módszerét. A torony projekt ennek a technológiai tudásnak az emblematikus kifejezését jelentette. 1884 szeptember 18-án Eiffel szabadalmat jelentett be olyan szerkezeti elrendezésre, mely lehetővé teszi 300 méteres magasságot meghaladó tartószerkezet és torony építését.

Annak érdekében, hogy a projektet társadalmilag elfogadhatóbbá tegyék Nouguier és Koechlin megbízták Stephen Sauvestre építészt, hogy dolgozzon a torony megjelenésén.

Sauvestre kő talapzatokat javasolt a lábak felöltöztetéséhez, és boltíves jellegű kialakítást az első szintnél az oszlopok összekapcsolásához. Minden köztes szinten üvegezett termek kialakítását indítványozta, a csúcsnál a kupola-szerű kialakítást, és számos egyéb díszítőelemet a szerkezet felöltöztetésére. Bár végül egyszerűsítették a terveket, de számos elem megmaradt, mint például az első szint alatti nagy boltívek, melyek az igen karakterisztikus megjelenését adják az építménynek.

A szerkezet alapvetően két részből áll: - (1.) az alsó rész egyfajta robosztus bárszék, ami négy egymáshoz merevített lábon áll, és ez van kiegészítve egy jóval könnyebb felső résszel, melyet a második szint kapcsol össze.- (2.) a felső rész pedig egy mereven az előbbi részhez illesztett torony. Az alsó rész merev kialakítása a szél miatti kilengést hivatott redukálni.

Az oszlopok alakját matematikai elven határozták meg, hogy ezáltal is a legkedvezőbb szél ellenállást biztosítsák. Eiffel maga így magyarázta: "A szélből keletkező összes nyíróerő a perem oszlopok tengelyére adódik át. Minden egyes oszlopnál az adott szinten berajzolt érintőleges egyenesek egy pontban metszik egymást, ami éppen az a pont, melyen a szélből származó reakció eredője, az kérdéses szint feletti támasztó szerkezetről folytonos módon átadódik. Mielőtt a csúcsnál összefonódnának, az oszlopok vonalvezetése az alaptól kiindulva a szélből származó erőhatás szerint lett kialakítva."

Az erők eloszlásának értelmezését az alábbi sematikus vázlat szemlélteti:

Az elv a következő: ha M-N vonalon elmetsszük a szerkezetet és a fenti szerkezetrészre ható erők P eredője éppen az elmetszett rész övrúdjai vonalának metszéspontjába esik, akkor az M-N metszetnél található ferde rácsrúdra nem jut erő (mert a három erő egyensúlya biztosított) és az így elhagyható. A tényleges Eiffel-tornyon ezek az arányok vannak kidolgozva, és így az lenti lábak közé sem szükséges extra rácsozás.

Az elméleti kidolgozás után a tornyot ténylegesen meg is kellett építeni.
A legnehezebb feladat az első szintet tartó négy pillér felépítése és egymáshoz kapcsolása jelentette.

A kor rendelkezésre álló eszközeit alkalmazva hihetetlen precizitásra volt szükség ahhoz, hogy az egymástól 80 méter távolságban lévő alapokat pontosan kialakítsák és a négy pillért úgy megépítsék, hogy az 50 méteres első szint magasságnál milliméteres pontossággal találkozzanak.

Az első szint után a további pillérek felállítása már kevésbé volt bonyolult, mert itt már önállóan megálltak az oszlopok ideiglenes külső támasz nélkül. Amellett, hogy egyre nagyobb magasságban kellett dolgozni, a szerkezet komplexitása felfelé csökkent.

A számítások szerint az építménynek csak két pontján lép fel húzóerő a szelvényekben, az első szint vízszintes, 7 méter magas szerkezeti gerendájában és a torony csúcs kupolájának alján. 

A kész torony csúcs kilengése valóban igazán csekély, a legnagyobb szélviharokban sem haladja meg a magasság ezredrészét.

Az Eiffel-torony nem az az építmény, amit szavakkal, vagy akár képekkel, tervekkel be lehetne mutatni, lehetőség szerint látni kell a helyszínen és kézbe venni.

Források: www.tour-eiffel.fr, paris.eiffel-tower-faq.com, www.discoverfrance.net, arkinetblog.wordpress.com